That is the question

Nagy titkot azzal nem árulok el, hogy ennek a blognak a Szeretet a központi témája ..
nem tudom más, hogy van vele, de engem folyamatosan lenyűgöz, és mindig rájövök, hogy alig ismerek belőle valamit is ... és egyre nagyobb bennem a szomjúság ...

de hogy gyakorlati dologról is beszéljek, mert egyébként is hozzám az sokkal közelebb áll :)
az idén, húsvétban és környékén egy dolog folyamatosan elő jött bennem ...

A történet ott kezdődik, hogy van két jó barát, akik sülve főve együtt vannak, a barátság kicsit egyoldalú, sok tekintetben, mert az egyik több mint a másik ... többet tud, más léptékkel él, és van valami ami mindenki közül kiemeli: a szeretet számára nem egy tanult dolog, és független a másiktól, az tehet bármit ... szóval telnek a napok, hihetetlen kalandokban :) van részük, olyan dolgokat élnek át együtt, amit addig és azóta sem senki ...
egy nap azonban minden megváltozik, ez a mindenki felett álló barát, nagyon sokak szemében szálka, és a döntés hogy el kell tenni láb alól, egyöntetűen megfogalmazódik ...

sebaj, a nehéz helyzetekben az ember számíthat a barátaira, ha másban nem, legalább abban, hogy mellette állnak, főleg, ha ezt meg is ígérték, sőt a legjob barátaid egyike még meg is esküdött rá, hogy ő téged soha el nem hagy ....

a dolgok nem pont így történtek, amikor valaki a tömegből csak úgy csípőből megkérdezte, hogy ugye te is hozzá tartozol, egyértelműen elhangzott a háromszoros Nem válasz ...

hát vannak ilyenek ...

(a jó benne az, hogy én nem vagyok ilyen ... mert ugye én, egy olyan házból való úri lány vagyok, akit arra neveltek, hogy a szavát mindig minden körülmény között megtartsa ... tehát én, a jó, most hátra dőlök ... és csak úgy mesélek:)

néhány nap múlva egy tó parton valaki reggelit készít, halat süt és kenyeret, és várakozik ...
hamarosan megérkeznek néhányan ... leülteti őket és elkezdődik a reggeli ...

(ja, azt elfelejtettem mondani, hogy a főszakács ez a különleges Barát, akit rövid időn belül mindenki más is elhagyott. Nem tudnám pontosan megmondani, hogy hány emberért - megszámlálhatatlan sokakért - közben kifizetett egy eltörölhetetlen, megfizethetetlen adósságot ... gondolom, hogy egyértelmű, hogy azóta ezek a Megszámlálhatatlanok mennyire hálásak Neki:) ... és ismét rengeteg olyan barátja van, mint anno, az OLYAN az hangsúlyos)

a megérkezettek között ott van az egykori barát is, aki a fogadkozás és az azonnali cselekedetek nagy mestere ...

aztán egyszer csak elhangzik egy kérdés ... na ez az ami állandóan motoszkál bennem ... miért ezt, miért most, miért tőle: szeretsz engem??

na, most mondjátok meg, adott két barát, sülve főve együtt, aztán az egyik elárulja a másikat ... egyszer csak újra találkoznak, azt kérdi az Elárult: szeretsz engem ??
... milyen kérdés ez? ... ráadásul két férfi, mióta beszélget a szeretésről? ... miért nem a tisztelet, vagy az elismerés, vagy tudom is én mit kezdenek el tárgyalni ??
és egyébként is reggelivel várja ezt az alkot??

ma főzés közben meghallgattam ezt :) http://saletrom.ref.hu/wordpress/?page_id=71 (ezen belül: 2010.05.09)
és láss csodát, pont erről szólt ... :)
ha esetleg lenne valaki, akit még érdekel ez a fenti téma ... ajánlom.