mindig nagyon vonzódtam a színház világához, (dráma olvasás külön csemege a számomra vizuálisan megélni, elképzelni...igazi öröm, felüdülés),tévedés ne essék nem vágytam arra, hogy színésznő legyek, csak egyszerüen érdekelt, hogy hogyan müködik ez a sajátos "kis" társadalom... persze minden szakmának, közösségnek meg van a maga rendje, hierarchiája, de valahogy a színházi miliő minden másnál sokkal rejtelmesebbnek, különlegesnek tünt...persze van ebben egy nagy adag misztifikálás is...a lényeg, hogy most egy munka kapcsán belecsöppentem ebbe a világba is...Krisztinával ketten, egy európai színházfesztivál arculatát, dekorációját készitjük most itt Kolozsváron...olyan nagy hajrá van, hogy itt az emberek még aludni is elfelejtenek hazamenni, szombat este tízkor még mindenki az irodájában ült és dolgozott, azt hiszem minden érdekességükkel együtt megszerettem őket,... miközben beszélgetek, intézték a dologokat, mosolyogtak, fáradtan olvasgatták a még kijavitásra váró szövegeket, teendők listáját... azon gondolkoztam, milyen érdekes a város végén zajlik a Huszplusz ifjúsági konferencia, az előbb felsoroltak rájuk is érvényes...fáradság, jókedv, munka, hajtás és mégis a kettő teljesen más...talán mert más a motiváció, ...az az érzésem, hogy sokat tanulok ettől a csapattól...

közben itt van Jób, ma róla olvastam- fele ennyi veszteség sem ért, mint őt- és azt mondja, Áldott legyen az Ő neve!!hogy mond ilyeneket? azt monja Eszter, ez a könyv egy valamiről szól, arról, hogy Jóbnak semmi sem fontos csak Isten...és arról, hogy Istennek sem fontos semmi csak Jób...így már más, a fájdalom ettól nem kisebb és nem szűnik meg, csak egy teljesen más nézőpontba helyezi a dolgokat...