vannak reggelek és napok, amikor úgy érzem tele vagyok életkedvvel, millió ötlettel, örülök, hogy itt és most élek, hogy az vagyok aki, hogy azok élnek mellettem akik, hogy olyan sok embert ismerek és szerethetek, hogy süt a nap, hogy Hidegkúton élhettem három évig, hogy az egyetemen a régi arcok köszönnek és örülnek nekem, és hogy én is annyira örülök annak, hogy ők voltak és vannak az életemben, hogy Judit néninél második otthonom lehet, hogy sokat gondolok a régiekre és örömmel az előttem lévő új dolgokra, hogy ma reformáció van, hogy vannak harcok az életembe, hogy értelme van mindennek, hogy nem csak telnek a napjaim, hanem még a látszólag üres járatoknak is meg van a maguk helye, hogy lehet bocsánatot kérni és kapni, hogy vannak kemény dolgok is amit nem lehet csak úgy egyszerűen megélni és lapozni felettük, hogy vannak amik elmúlnak, és vannak új dolgok, hogy az életem nincs a saját kezemben, hogy létezik felelősség és döntés, hogy vannak következményei a dolgainknak, és hogy létezik az a csoda amely mindent a javunkra formál...ez egy ilyen nap.

A tegnap rövidebben hosszabban, mélyebben vagy felszínesebben beszélgetem régóta nem látott barátaimmal...két dolog motoszkál bennem azóta is, az egyik, hogy az élet ment és megy tovább nélkülem is, ami csak azért nehéz mert kimaradsz mások mindennapjaiból, hogy úgy mondjam nem lehetsz up to date a dolgokban, és ez átminősít mindenféle kapcsolatot, de ma valahogy még ennek is tudok örülni... milyen érdekes a kettő nem zárja ki egymást, hanem csak "kiegészíti"... a másik dolog, az hogy minden és mindenki változik és alakul...gondterhelt és felhős arcok helyett egyre tisztább tekintetek és nyugodt arcvonásokkal találkoztam, persze senkinek nem oldódtak meg a dolgai varázsütésre, bár néha bevallom a formáltatás időszakát szívesen kihagynám én magam is...távlatokból szemlélni a dolgokat, kihívásokat, nehézségeket ez egy nagyon régi vágyam... a pillanatnyi dolgok soha nem azok aminek látszanak...ráadásul létezik egy fenti perspektíva is, amelyet kihagyni csak azért badarság, mert nélküle soha nem áll össze a kép...számomra nem megnyugtató és kielégítő válasz amikor azt mondják, a sors így akarta, ez volt megírva a nagy könyvbe, nem tehetek ellen semmit, ki tudja?...nem tudom miért megnyugtatóbb ez a válasz, mint az, hogy de igen van aki tudja, és néha teljesen értelmetlen, "nonszensz", fájdalmas, nehéz dolgok történnek, de van aki tudja ennek a miértjét, és csak azért mert nem látszik, azért még valóság és van miért és azért...és ami talán a legfontosabb ebben a számomra, hogy a válaszok nem így kezdődnek, hogy azért mert így volt kedvem, ...azért mert majd én megmutatom, hogy ki a főnök, ....mert elegem van a hülyeségeidből,... mert az én szavam a döntő és az lesz, amit én akarok...nem, nem és nem ...Ő a főnök - nem kérdés, hibázom sok mindenben - nem kérdés, övé az utolsó szó ez sem kérdés...de nem ezek a motivációk, nem ezek a "miértek" és "azértek" alakítják az életünket...akkor miért? ....egyszerű, mert 123...végtelen.

...ebből a blogból sem nem akarom, sem nem tudom kihagyni Istent, már csak azért sem, mert minden értelmét vesztené...minden alakulás és változás, a történések az életemben tőle vannak...számomra ez tény és nem kérdés, ezért erről a dologról evidenciaként fogok beszélni...remélem mindig, de tudom hogy ez is kegyelem...azért említem ezt most itt, mert e kérdésben megoszlanak a vélemények, de ha őszinte akarok lenni hozzátok, és miért ne lennék az, akkor ezt nem kerülhetem meg... mielőtt bárki is azt hinné, hogy minden nap dicshimnuszokat zengek majd Istenről, szólok hogy nem ...jobban mondva nem úgy... mert az nem vitás, hogy Ő méltó a dicséretre... hanem azért mert hiszem és tudom, hogy minden dolgomban benne van nyakig, és szeretném, ha én is mindig Benne lennék a fejem tetejéig ... szóval a mindennapjaim történése, énem változása, a vívódások, kétségbeesések, kapcsolatok, örömök és bánatok, mélység és magasság egyaránt Vele történik...