hát, nem állhatom meg, hogy ne tegyek közzé néhányat ezekből a jó kis fotókból ... ma többek között arra is rájöttem, hogy milyen hálás vagyok Értük :)

még jó hogy van, ami emlékeztessen és kiemeljen a hétköznapokból ...

Krisztina, a sógornőm ... ó, annyi mindent tudnék róla mesélni, nagy ajándéknak tartom azt, hogy a családunk tagja ...

... a másik nagy öröm a számomra, hogy ők ketten (Krisztina és Anya), egy irányba, egymás mellett és vidáman haladnak ... és nem csak a fotón :)

... ők is egy irányba, egymás mellett, örömmel néha küzdelmekkel, de haladnak :)

hát igen, erről a két képről csak annyit, hogy 123 ...

te, ... voltál már úgy, hogy ki sem mondtad, és már értették, nem is kérted és már odaadták, bizonytalan voltál és ők mégis ott voltak, nehéz volt, de nem voltál egyedül ... na, ezek itt a képen ilyenek :)



munka közben is mindig rájövök, hogy csak ők értenek igazán ... sokszor előfordult már, hogy kihúztak a csávából, hány határidős munkám csúszott volna, ha nem jönnek meg a gondolat olvasóim, azok aki a félszavaimat is értik ... :)

hé, nagyon nagyon ...