A tegnap reggel kaptam egy emailt, na persze ebben még semmi rendkívüli nincs, levelet más is kap, és az email már nem egy különleges dolog ... de nem úgy a tegnap reggeli ... az más volt egészen más ...

... ez a történet még Pestről szól ... nem, helyesbítek a történet Pesten játszódott ... ez lényegi különbség :) a történet rólunk szól, arról a néhány emberről, akik egy este, egy helyen, csak egyetlen egyszer találkoztak, és aztán mindenki visszatért a saját világába ... hogy miért volt ez a találkozás olyan fontos? elmesélem ...

az úgy kezdődött, hogy pakoltam ... hazafelé ... gombóccal a gyomromban és a torkomban ... és valamiért, akkor különösen is sok gondom volt a látással, tudjátok gyakran megesett, hogy mindent egy vékony fátyolon keresztül láttam ... :)

Bálint azt mondta, hogy nekem két feladatom van: hívogatni és fogadni ...

... és én szót fogadtam, hívogattam, Budán innen és Pesten túlról, azokat az embereket, akik három évig sok mindennel megajándékoztak, leginkább azzal, hogy voltak ...

... eljött pl. Juli és András ... ó, ők egy különleges színfoltjai a Pesti életemnek ... előbb ismertem a kamerájukat, mint ő magukat, és egyet elárulhatok, nagyon nagyon dühített, hogy lépni sem lehetett ettől a fránya szerkezettől, amit ma sem örömmel engedek magamhoz közel, de azért csak csak megesik:) különben pl. a közös dokumentum filmünk sem készülhetett volna el, de erről már azt hiszem meséltem nektek ...

... vagy ott volt a Lászlóffy család apraja nagyja ...természetesen az érdeklődés középpontjában a család szeme fénye Sára állt, aki aznap este több férfi szívet is meghódított:) de állítom senki nem volt rá féltékeny:)

jaj, bocsánat, bocsánat ... hát csak a lényeget hagyom ki a dolgokból, az egész búcsú party ötletgazdája Bálint volt, sőt végig ő főzött Mártival egyetembe, akiknek ma is nagyon hálás vagyok, arról már nem is beszélve, hogy a party helyszíne a Bálint lakása volt...

... ha nem ismernétek Bálintot elárulom, hogy azt is nagyon élvezem benne, hogy pl. a kezében lévő jégkrémről képes úgy beszélni, mint a világ egyik legfinomabb és legkülönlegesebb kreációjáról, és hihetetlen, de egy átlagos dolog kapcsán is képes hálát ébreszteni az emberben ...

...és itt vannak a Lengyel Lányok ...Márti és Orsi, az ő barátságuk valóban életmentő volt ... nem is tudom mit mondjak róluk, bármi csak töredékes lenne ... ó, pedig ez messze állt a töredékességtől ... Mártival és Bálinttal imádkoztam azt hiszem legtöbbet a három év alatt, nagyokat ettünk és nevetgéltünk együtt és sok mindenben nyakig benne voltunk ... na igen, olyan jó most ezekre visszagondolni ...

képzeljétek még ajándékot is kaptam...
Kati hihetetlen érzékkel rátapintott a lényegre ... mi más lehetett volna egy angol tanárnő ajándéka, mint az angol irodalom "gyöngyszeme" Jane Austen:Pride and Prejudice :) című könyve ...

ó, sokan mások is ott voltak, akiket most fotón nem tudok bemutatni, és mindez csak morzsa abból a csodás estéből ...

miközben pakoltam, végig azon járt az eszem, hogy milyen jó lenne ha ezek az emberek, legalább egyszer találkoznának ... én elmegyek, de ők itt maradnak, és tudtam, hogy sokaknak fontos lenne, ha tudnának kapcsolódni valakihez ... ne hogy bárki is azt higgye, hogy megállt az élet, mert én eljöttem, szó se róla, nem voltam és nem vagyok senkinek és semminek az origója .... de azt tapasztaltam, hogy az embereknek óriási szükségük van egy másik ember jelenlétére, és az egyik legnagyobb felfedezésem az volt, hogy az még semmit nem jelent, hogy melletted millióan élnek, te lehetsz teljesen egyedül ... és Pesten rengeteg ilyen ember van ...

tudjátok, ott tanultam meg hálásnak lenni olyan dolgokért, ami számomra, ugyan olyan természetes volt mint a levegő vétel ... pl. a család, a barátok, az, hogy mindig van legalább egy ember, akivel nagyokat lehet nevetni, gondolkodni, szeretni, jönni-menni, élni ... hogy van idő meghallgatni a másikat, vagy soha nem gondoltam, hogy a kedvesség, az kincs ...

... akkor tanulgattam azt is, hogy egy beszélgetésben "csak hallgatni" is lehet öröm, és néha sokkal több, mint bármilyen okos, bölcs gondolat kimondása ...

... hallgatlak :)

(remélem, hogy a mai bejegyzésbe azok kérését is kielégítettem, akik felhánytorgatják, hogy miért nincs kép feltéve rólam a blogra ...hát íme, a bőség zavara ... de senki ne feledje, egyszer volt Budán kutyavásár, és búcsú party:))

... azért volt különleges a tegnap reggeli email, mert hálássá tett, és eszembe juttatta azokat a dolgokat, amik felett már majdnem lapoztam ...