... az éjszaka azon töprengtem (tudom, hogy mások ilyenkor alszanak, én is, de azért vannak kivételek:)), hogy nem lehet az Örömről úgy beszélni, hogy közben az emberben nincs öröm ... pedig tudja a csuda, hogy miért olyan könnyű elveszíteni és miért olyan nehéz újra megtalálni .... és döntöttem, arra a következtetésre jutottam, hogy örömmel fogok mindent végezni a következő hetekben, mert különben hiteltelen lenne minden cselekedetem ... (milyen naiv, infantilis, aha majd meglátjuk!! megjegyzéseket most napoljuk :))

már mióta mondogatom, hogy, gyertek el egy jó kis konfra, a téma az Öröm vonzásában, nagyon jó lesz ... azt kérded, hogy miért ?? hát azért, mert igazi öröm nélkül élni lehetetlen ... igazán?! - válaszolhatnád - te honnan tudod, nem úgy nézel ki, mint akinek van fogalma az Örömről ...
és mondjak valamit, momentán igazad lenne és van ...

arra is rájöttem, hogy olyan örömöm van, amely pillanatok alatt képes elillanni, valaki beszól, megbánt, nem értékel, fölényes, lekezelő, beletapos a lelki világomba (:), közömbös, érdektelen, cinikus ... ó, a végtelenségig tudnám sorolni, de nem ezért kezdtem el a mai bejegyzést, hanem mert úgy gondolom, hogy az Öröm több mint pillanatnyi pozitív életérzés ...

remélem nem egy újabb csípőből kimondott mártás döntés ez ... persze hogy tapasztalom, hogy lehetetlen megtartani ... csak reggel óta ezer egy dolog történt ami "öröm ellenes" és még a tegnapról, tegnapelőttről, meg azelőttiről, meg azelőttiről nem is beszéltem ... na de amiért lehetetlen azért megpróbálom ...

van akinek ez ismerősen cseng? ami az embernek lehetetlen Istennek lehetséges ... na valami ilyesmire gondoltam, ki beszél itt az én képességeimről, mert én nem ... nem estem a fejemre, hogy magamra építsek, bár gyakran próbálkozom, de hála Istennek sikertelenül ...

ja, és ezt nagyon köszönöm ...