ma reggel annyira megörültem ennek az áhitatnak ...

És ha megtalálta, felveti az õ vállára, örülvén. És hazamenvén,
egybehívja barátait és szomszédait, mondván
nékik: Örvendezzetek énvelem, mert megtaláltam az
én juhomat, amely elveszett vala. Mondom néktek,
hogy ily módon nagyobb öröm lesz a mennyben egy
megtérõ bûnösön, hogynem kilencvenkilenc igaz emberen,
akinek nincs szüksége megtérésre.
(Lk 15,5–7)

A megkeresés fájdalma, szenvedése mellett ott van a megtalálás
hatalmas öröme is. Öröm van a mennyben és a pásztor
házában, amikor visszakerül a bárány. Nincs külön mennyei
és földi öröm. Csak egy öröm van. Ami öröm a mennyben,
öröm a földön is; ami öröm a földön, öröm a mennyben is.
Ami csak a földön öröm, de nem az a mennyben: tönkretesz.

Hogyne örülne a pásztor, mikor a helyére kerül a bárány! Hiszen
a bárány öröme az õ öröme. Nem is bírja elviselni ezt a
hatalmas örömöt: továbbadja a szomszédainak – „Jertek,
örüljünk együtt!” Íme, az Egyház! Az Egyház ennek a szent
örömnek a hirdetõje ebben a világban. Túlságosan kevés
ma a keresztyének öröme. Nem érzi eléggé a világ ahhoz,
hogy hinni tudjon. Pedig sokan keresik, kicsik és nagyok, tudósok
és tudatlanok, a mennyei örömöt.

(Visky Ferenc: Méz a sziklából)