amikor ilyen sokáig hallgatok, úgy érzem, hogy sok bepótolni valóm van ... közben meg senki nem kötelez arra, hogy minden nap, mint egy teljesítményt ezt is meg kell tennem, hogy ugye írok a blogomba :) azért ez is árulkodik egy két dologról :)

tényleg rengeteg mesélni valóm lenne, de szabadságot adok magamnak, csak egy két dologról írok ... úgy lazán :)

lássuk csak ... mostanában és már nem sokáig :) (ez nagyon-nagyon jó hír a számomra:)) a disszertáció írogatásával töltöm drága :) időmet, de ha minden jól alakul, akkor két-három hét és vége :) na jó legyen négy... a hangsúly azon van, hogy VÉGE :)

minden tiszteletem a napi akárhány órán át ülőmunkát végzőké ... néha úgy érzem, hogy a lábaimat már nem érzem :) és mindig fáj valahol ... de remélem ez hamarosan megváltozik ...

biztos vagyok benne, hogy nem meséltem sem a piros kabátomról, sem a piros kesztyűmről :), sem arról a szempillaspirálról, amit néhány hete próbáltam ki egy shoping alkalmával, és ami végre tényleg azt tudja, amit tudnia kell egy ilyen kütyünek, kivéve egy dolgot, ennyire drága nem lehet :) de úgy kell neki, mert nekem így nem kellett:)... hiába a jó dolgok gyakran egy vagyonba kerülnek ... na mindegy örülök, hogy végre találtam egy olyat, ami jó lett volna ... de félek, hogy ezzel is úgy járok mint azzal a bizonyos ruhával ...

képzeljétek a családunkban nincs már kiskorú :) jó kis szülinapi nagy találkozót szerveztünk, finom lett a torta, és annak örültem a legjobban, hogy még Jánosnak is nagyon ízlett, sőt a barátaival a hétvégén ünnepel és ugyan azt készíti :) szóval ennél nagyobb kitüntetést nem kaphattam volna ... érted, a haverek, csak a legjobbat kaphatják, világos nem???:))) ... a Németországban töltött nyarak egyikének a specialitása, ezt minden héten pillanatok alatt elkapkodták a piacon :)

... a nappalink egy estére mozivá változott ... előszőr, csak nekünk bemutatásra került egy filmecske ... még soha senki nem látta, mi voltunk az elsők, akik megnézhettük ... nagy volt az izgalom, bár azt hiszem András és Juli, a film készítői sokkal izgatottabbak voltak, mint mi :) persze ezt ők nem vallanák be :) de én láttam :) mert ugye én mindent látok, kivéve, ami az orrom előtt van, és mindenki másnak evidens :) hát ennyit a nagy világlátásaimról :)

a tegnap Katalin nap volt, csak úgy ízzott a telefon vonal, már arra gondoltam, hogy néha azt mondom én vagyok anya :) ... a házban ilyenkor a zöldövezeten is észrevehető a változás. Most minden új cserepes virág piros virágban pompázik :)

... és képzeljétek, a blogom megjelenik nyomtatott formában is:).... de mielőtt hosszú kígyózó sorokban állnának az emberek, hogy megvegyék elmondanám, hogy egy darab készül belőle, házi nyomtatón, mert Valaki, aki számomra nagyon kedves, ezt kérte tőlem szülinapi ajándékként ... próbáltam én lebeszélni minden féle módszerrel, aki ismer az tudja, hogy a beszélőkémmel semmi gond, de úgy látszik most emberemre akadtam:) de sebaj ebben az esetben szívesen beadtam a derekam, na nem a blog nagyszerűsége miatt, nem ahhoz ennek semmi köze ... itt, amolyan 123 dolgokról van szó :)