E l f o g a d á s

... úgy látom ez a téma most az életem több területén is aktuális ... a tegnap nagyon jót beszélgettünk erről a témáról egy csapat lendületes fiatal anyukával ... bizony az ember gyakran szembesül azzal, hogy az, amit a másiktól elvár, annak még az árnyéka sincs meg benne.

Élt Joppéban egy Dorkász nevű nő, aki sok jót tett és bőven osztott alamizsnát. Megbetegedett, meghalt... Péter feltámasztotta. A történetet nem akarom részletezni, inkább csak azon gondolkodom, miért volt olyan fontos annak a közösségnek egy ilyen nő ... mások is meghaltak és nem küldettek Péterért ... mi Dorkász titka? ... sok olyan dolgot tett ami nem volt olyan látványos, mint más gyülekezeti munka, az özvegy asszonyok mutatták azokat az ingeket és ruhákat, amiket Dorkász készített neki ... Dorkász egyszerűen nyitott szemmel és szívvel járt, és örömmel és alázattal segített azoknak akik bármiben is szükséget szenvedtek ... valaki, aki megtapasztalta és megértette, mit jelent az, hogy Krisztus elfogad érdemtelenül, és ez őt arra indította, hogy másokat elfogadjon, befogadjon ... a világ sóvárogva várja Isten fiainak a megjelenését (Róma 8,19) ...

... ha megváltozol! ... hosszú ideig, ha nem is mondtam, de így gondoltam és éreztettem a környezetemmel ... egyszer pont egy ilyen barátságban, miközben változtatni akartam tapasztaltam meg, hogy ő úgy fogad el, ahogy vagyok ... nagyon elszégyeltem magam ...

... mindannyain koldusok vagyunk ... (már nem tudom kinek a mondása) ... ma délben csengetnek, két cigány gyerek jön átfagyva valami élelmet kérnek, miután megegyezünk, hogy hozok valami ennivalót, csak türelmesen várjanak, és ne nyomják oly buzgalommal a csengőt, mert attól nem érek ide hamarabb ... szóval elmenetem és hoztam, oda adom ... megköszönik, elkezdik mohón enni, és már zárnám az ajtót, az mondja az egyik Ciao prietena! (Szervusz barátom!)... miközben kulcsolom az ajtót, azt kérdem magamban barátok?? mióta vagyunk mi barátok ?? na, neki nem volt gond az elfogadás :) ... mid van amit nem kaptál ?? semmim ....akkor meg miről beszélünk? ...

hálás vagyok azért, hogy néhány évig élhettem egy olyan asszony házában, aki az elfogadás és a befogadás nagy mestere ... Judit néninek ez olyan természetes, mint mindenki másnak a levegő vétel ... egyszerűen csak élt, és soha nem akadt fönn azokon a dolgokon, amit én mindig ezzel a bevezető mondattal kezdtem ..."De Judit néni, az nem lehet, ...most valami vagy fekete vagy fehér" ... mire ő: "ez a te nagy bajod, a világon semmi nem feket vagy fehér, ... szürkék árnyalata és nem mi szelektálunk, mi csak elfogadhatunk!"...