unatkozni ... ezt valahogy nem ismerem, gondolom rajtam kívül még sokan mások küzdenek azzal nap mint nap, hogy néha megállásnyi idő sincs ... a teljes igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy én ezt sokszor élvezem ... de az is igaz, hogy nem mindig ...

most az "élvezem" korszakot élem ... perceken belül kezdődik a z imahét, és a szobát ellepi egy népes gyerek sereg, aranyosak, remekül elvannak, a másik teremben a felnőttek ...

ma sikerült egy olyan gyógy-kúrát elkezdenem, ami pillanatok alatt legyengített, szédültem, és lelassultam ... semmi vész, csak ez a gyógyszer mellékhatása ... már jobban vagyok ...

azért jók a hétköznapok, mert mindazt, amit az ember összegyűjt bölcsesség, tudás gyanánt jócskán próbára teszi ... és én azért is örülök a magam esetében, mert ez úgy szedi le az emberről, ezt az: "én azt gondolom, hogy..."című dolgainkat, hogy sokszor nem győzöm kapkodni a fejemet ... megjegyzem halkan, hogy nagy szükségem van ám, erre a hántolásra ...

már azt is tudom, hogy az embernek öt nagymamája van, legalább is Erik szerint :) és ha valaki akkor őt tudja hisz már hat éves ... nem kisebb az az újdonság sem, amit Mátétól (négy éves) tudtam meg, hogy négy szülinapja van ám egy valamire való fickónak ... jobban mondva négy ünnepség, hát először is ugye az óvodában, aztán anya is süt egy tortát, és természetesen nagymama is és Jutka is (a dadus)... szóval csak szólni szeretnék, hogy igen igen el kéne ezen gondolkodni, hogy ki is számít valamire való embernek ...:)

Andrástól (Sipos) ő szolgált ma este, egy határidőnaplót kaptam ajándékba, kétszeresen is örültem a dolognak, egyrészt még nem volt, és már annyit keresgéltem, de most megtaláltam az igazit :) ... másrészt egy szép lila tollal, csak nekem írt bele lila gondolatokat ... :) csak azt nem tudom, honnan tudta , hogy ennyire lila vagyok ... :)

most mennem kell várnak a felnőttek ... remélem hasonló új és használható tapasztalatokat gyűjtök ebből a világból is ... :)