"Isten szeretete sohasem tétlen: Ha meg van, nagy dolgokat cselekszik; ha nem akar cselekedni, akkor nem szeretet. (Nagy Szent Gergely)

"Csak azt szeretjük, amit ismerünk. És semmit sem ismerhetünk meg tökéletesen, amit nem szeretünk. A szeretet tehát egyik módja a megismerésnek. Ha a szeretet elegendőn érdektelen és elegendőn mély, ismeretünk szeretetünk tárgyával eggyé kapcsoló (unitív) megismeréssé tökéletesül. Mint ilyen, csalhatatlan. Ahol nincs érdektelen szeretet, (más szóval, ahol a szeretetben nincs meg a "charitas" magát átengedése), ott csak az önszeretet elcsavart formájáról lehet szó." (Aldous Huxley : Philopsophia Perennis)

... elgondolkoztam ezeken a sorokon ... egyrészt, hogy a szeretet aktív, cselekvő ... másrészt, hogy a szeretet és ismeret mennyire összekapcsolódnak ...

érdekes , hogy a szeretet nem tud nem aktív lenni ... egyszerűen nem ülhet tétlenül ... azért mert szeretet és ráadásul nem is csak kapkod, vagy matat, hogy valamilyen mozgást végezzen, hanem cselekszik ... nagy dolgokat ... nem az én szeretetemről írom ezeket, bár ilyen lenne ...

megismerni valakit, valamit mindig nagyon vonzó volt a számomra ... de a megismerést és a szeretetet soha nem kötöttem egymáshoz ... pedig tapasztalom, hogy akik szeretnek, azok másként ismertek meg még engem is ...

olyan nagy dolognak tartom, hogy fogalmunk lehet a Szeretetről ...