Jó reggelt mindenkinek!!!

Ma reggel Pesthidegkút ködben úszik ... a látvány inkább lehangoló, mint inspiráló az új nap kezdéséhez, de gondolom ennek semmi köze ahhoz, hogy az éjszaka többször is megébredtem, és a pihenés szót még véletlenül sem használnám e néhány vízszintesen eltöltött órával kapcsolatban :) ... azt hiszem, ha eddig nem voltam híres a jó "alvókámról", akkor ezután sem ...

sebaj, mert ma reggel valahogy ez sem tudja elvenni az életkedvemet :) ... vagy lehet, hogy tudná, de nem engedem :)

hatvanhatezer gondolat kavarog bennem ... Pest, találkozások, disszertáció, az otthoniak, a holnapi lány kör, elfelejtettem meleg és világos helyre kihozni a pincéből a nárcisz hagymákkal teli cserepeket :), intézni valók, autó (millió utána járás van), mindenféle apró cseprő dolog, amihez több kevesebb kedvem van ... ilyenkor az az első gondolatom, hogy gyerünk, "pasli pasli", ahogy Feri mondaná ... és persze vannak dolgok, amik rajtam múlnak és megoldhatók, de van ami nem ügyesség, időzítés, bölcsesség vagy értelem, netalán rátermettség kérdése ... hanem elengedés művészete ... sokszor volt már olyan érzésem, hogy ezt egy életre megtanultam, hát az igazság az, hogy mindig újra kezdtem ... úgy, mint az egyszeri táncos, aki csak a kályhától ismeri a lépéseket ...

az a jó a folyamatos újra kezdésben, hogy alázatban tart, mert soha nem mondhatom azt, hogy ez kipipálva ... egy lépéssel feljebb a tökéletesedés útján ... nem ez a grádicsok éneke, arról Dávidot kérdezzétek :)