Annám, ezt neked ... (nem tudtam a megjegyzéshez mellékelni, pedig az üzenet része:))
az örömről teljesen más fogalmaink vannak, de lehet, hogy tévedek ... azt hiszem abban mindenképpen megegyezhetünk, hogy jó ... majdnem azt mondtam, hogy az öröm örömmel tölt el:) igaz, mert képes átjárni az ember minden zegét-zugát, jóleső, kellemes érzés, lendületet ad, néha megnyugtat, a hiánya az szerintem borzalmas ... ja, és valahogy ragyogó arc és mosoly tartozik hozzá :), persze nem mindig ...
C S Lewis: Az Öröm vonzásában című könyvét olvastam néhány hónapja ... érdekes volt számomra, hogy valaki aki látszólag jól megvan a saját világában, ráadásul nem is egy átlagos fickó, érvek és ellenérvek világában él, mindent tudatosan végig gondol, érvelése logikus és megalapozott ... és mégis valami miatt, a látszólag működő életét egy ilyen "jelentéktelen" dolog, érzés zavarja meg, mint az öröm, ennek hiánya és a vágy, amely a sorok mögött mindig mozgatója ennek a keresésnek ... az is érdekes a számomra, hogy nem csak egy euforikus érzést talált meg ebben az Örömben, hanem gyökeresen megváltozott gondolat világa, élet szemlélete, érvelési rendszere ... és talán a leglényegesebb, hogy ő maga ...
ki gondolná, hogy az Öröm ilyen átváltoztató tud lenni ...
a hétvégén találkoztam valakivel, aki már akkor nagy lány volt, amikor én még a babáimmal rohangáltam hegyen réten mezőn át (szó szerint, Kusalyban a parókia kertje a végtelennel volt határos:))... sokszor járt az otthonunkban, arra is emlékszem, hogy ő volt az a felnőtt, aki mindig mosolygott, volt ideje és kedve velünk gügyögni ... aztán megváltoztak a dolgok, ritkult a mosoly, az öröm, egyre kevesebbet találkoztunk ... hosszú évekig nem is láttam, jobban mondva nagyon ritkán, de a köszönésen túl nem jutottunk ... vasárnap este, egyszer csak bejön valaki az ajtón, ismerős arc, jobban mondva ismerős nevetés, ó hány éve nem láttam ás hallottam ... legalább 18 ... hiányzott, már majdnem elfelejtettem ... de megtalálta újra, én meg őt ... csak ültem és néztem, egy arc, amely éveken át idegen volt és fásult, ma ismerős és ragyogó és minden arról szól, hogy ismét az Öröm vonzásában ... ez az amelyik átváltoztat, mert nem mindegyik ilyen ... tudod ez olyan állandó ... még akkor is, ha néha szem elől tévesztem ... és bevallom sokszor tévesztem, vagy összetévesztem ... aztán meg csodálkozom ...
C S Lewis: Az Öröm vonzásában című könyvét olvastam néhány hónapja ... érdekes volt számomra, hogy valaki aki látszólag jól megvan a saját világában, ráadásul nem is egy átlagos fickó, érvek és ellenérvek világában él, mindent tudatosan végig gondol, érvelése logikus és megalapozott ... és mégis valami miatt, a látszólag működő életét egy ilyen "jelentéktelen" dolog, érzés zavarja meg, mint az öröm, ennek hiánya és a vágy, amely a sorok mögött mindig mozgatója ennek a keresésnek ... az is érdekes a számomra, hogy nem csak egy euforikus érzést talált meg ebben az Örömben, hanem gyökeresen megváltozott gondolat világa, élet szemlélete, érvelési rendszere ... és talán a leglényegesebb, hogy ő maga ...
ki gondolná, hogy az Öröm ilyen átváltoztató tud lenni ...
a hétvégén találkoztam valakivel, aki már akkor nagy lány volt, amikor én még a babáimmal rohangáltam hegyen réten mezőn át (szó szerint, Kusalyban a parókia kertje a végtelennel volt határos:))... sokszor járt az otthonunkban, arra is emlékszem, hogy ő volt az a felnőtt, aki mindig mosolygott, volt ideje és kedve velünk gügyögni ... aztán megváltoztak a dolgok, ritkult a mosoly, az öröm, egyre kevesebbet találkoztunk ... hosszú évekig nem is láttam, jobban mondva nagyon ritkán, de a köszönésen túl nem jutottunk ... vasárnap este, egyszer csak bejön valaki az ajtón, ismerős arc, jobban mondva ismerős nevetés, ó hány éve nem láttam ás hallottam ... legalább 18 ... hiányzott, már majdnem elfelejtettem ... de megtalálta újra, én meg őt ... csak ültem és néztem, egy arc, amely éveken át idegen volt és fásult, ma ismerős és ragyogó és minden arról szól, hogy ismét az Öröm vonzásában ... ez az amelyik átváltoztat, mert nem mindegyik ilyen ... tudod ez olyan állandó ... még akkor is, ha néha szem elől tévesztem ... és bevallom sokszor tévesztem, vagy összetévesztem ... aztán meg csodálkozom ...
az öröm is olyan, mint a bizalom írni nehezebb mint megélni, vagy fordítva ... helyzete válogatja ...
ja, az öröm forrásáról még nem is beszéltem ...
na, azért örömmel írtam ma ezeket :)
ja, az öröm forrásáról még nem is beszéltem ...
na, azért örömmel írtam ma ezeket :)
1 megjegyzés:
szeretem a blogodat, Márticska! És ez a közös kép az egyik kedvencem rólunk. :)
puszi
Megjegyzés küldése