Minden bejegyzést kezdhetnék azzal, hogy csak úgy cikáznak a gondolataim ... borzasztóan eltudok fáradni ebben az állandó agyi nyüstölésben, (ahogy én nevezem) ...

na mindegy, nem erről akartam írni, hanem erről a hétről és tapasztalatairól ...

Pesten vagyok, Hidegkút most is gyönyörű és a nagy meleg ellenére illatos ... ma este, ahogy sétáltam haza fele arra gondoltam, hogy a Kazinczy utca már minden féle Mártát látott az elmúlt években ...

...sok nagynevű építésszel találkoztam az elmúlt napokban, kiállítás megnyitó, protokoll, címek és rangok minden mennyiségben egyik oldalt ... aztán rengeteg félelem és bizonytalanság a másik oldalt ...

Ma délben az Iparművészeti Múzeum előterében beszélgetek egy olyan emberrel, akinek én nagyon sokat köszönhetek, életem egy olyan pillanatában ismertem meg, amikor már semmi kilátás nem volt arra, hogy valaha is kimászok a mélységből ... ahányszor találkozom vele, mindig az jut eszembe, hogy Istennek milyen különleges eszköze volt az életembe ... már nyolcvan fele jár, még most is örült a hangomnak (előbb telefonon beszéltünk) aztán nekem is, azonnal szakított rám időt ... végig hallgattam, végig hallgatott ... ez fontos, nagyon fontos ... már nyolcvan fele jár, megjelent a legújabb könyve, kaptam is belőle egy példányt, a boltokban még nem kapható ... alapvetően mindig szakmáról beszélgetünk, gyakorlatilag soha sem csak arról ... évekkel ezelőtt volt egy szív infarktusa, majdnem elvitte akkor írtam neki egy levelet arról, hogy nincsenek véletlenek, és hogy ajándék volt az életembe, és arról is, hogy vajon mire használja majd azokat az éveket, amiket most ajándékba kap, kapott ... a levelemre, ha jól emlékszem soha nem érkezett válasz, de minden beszélgetés úgy zajlik, hogy mindketten tudjuk, ez az egyetlen kérdés ... érintőlegesen mindig válaszol erre a kérdésre ... látszólag semmi nem változott, a szakma oltárán él, ég továbbra is, azért nekem nagy reménységem van, na nem benne, hanem Benne ...


...délután hatra voltunk hivatalosak, kicsit késünk, sebaj kezünkbe a süti az mindenkit kiengesztel ... budai villa, alól műterem, fenn lakás ... egy kis rokokó ékszerdoboz az egész ... most találkoztunk másodjára, azt hiszem nem féltem, nincs mitől, az életem nem a kezében van ... egyedül él, egyedül dolgozik ... fáradt, és megfáradt, azért a szakmát nagyon szereti, ha erről mesél megtelik élettel ... máskor is jövök, így egyeztünk meg ... mesélt a munkáiról arról, amit maga tapasztalt ... ez is ritka, semmi szakmai féltékenység ...

azért valami nem kerek ezekben a történetekben, persze miért kéne annak lennie ... hát lehet, hogy ez is csak egy újabb mártás dolog, de egyszer csak azon kaptam magam, hogy a gondolataim a körül forognak, hogy vajon így akarok e élni, és megöregedni ... Europa nostra díj, Professor emeritus, millió rang és elismerés, sajtó, kiállítás, tanítás, publikáció, nevedre ajtók nyílnak és záródnak ... ami önmagában se nem jó, se nem rossz ... valami hiányzik, de micsoda? ... az öröm, a hála, az elégedetség ... Jób könyvének ez az utolsó mondata: öregen halt meg Jób, az élettel betelve. Akinek az adatott, hogy a létező összes címet megszerezze, hát tegye, még véletlenül sem szólok egyik vagy másik dolog mellett vagy ellen ... itt nem ez a kérdés .. itt valami egészen másról van szó ... valami olyasmiről, hogy milyen oltáron ég az életed, mi, vagy ki az eszköz és a cél, és hol a helyem ... tapogatózóm ... nincsenek válaszok ... holnap reggel haza utazom, az jó, mindig jó ... távolságból, nagyobb perspektívából szemlélhetem, meg egyébként is nem én döntök ... most fülelek egy darabig ... az én mennyei Atyám akarata nélkül ... még ez sem kell ... bár lennének ötleteim ... de rábíztam ezt is ... ó nehogy azt hidd, hogy ezt kimondod és kész ... na nem, ezt pillanatonként kimondom, hogy ne felejtsem el, hogy már átadtam, nem az én gondom ...

a várakozás az mindig egy kivételes állapot, mert egyszerre van benne az elengedés és a remény, a valóság és a csoda, amely nem látható ... ezek azok a pillanatok amikor az ember teljesen kiszolgáltatott, csak az nem mindegy, hogy kinek ... önmagának, akaratának, vagy a Te akaratodnak ... azt hiszem ez egy lényegi különbség a várakozás állapotában ...

a héten már másodjára írok erről, talán, mert most ez foglalkoztat ...