a barátod barátja is barátom ...

..."barátok voltunk nagyon sok éven át, rosszban és jóban" ... mindig zavart ez a múltidő ... amikor véget érnek a jó dolgok ... apa szokta mondani, hogy az élet olyan, mint egy nagy utazás ki és beszállnak mellőled ... nos a kiszállásokat nehezebben viselem, annak ellenére, hogy tudom, hogy így volt, van és lesz ... és persze mindig örülök az aktuális kapcsolatoknak, de akaratlanul is bennem van, hogy egyszer ennek is vége lehet ...

...van olyan is, hogy visszaül mellém az egykori utastárs és egy darabig együtt haladunk ismételten, az az érdekes ezekben a helyzetekben, hogy mindketten annyit változtunk, hogy néha az az érzésem, hogy egy ismeretlen ül mellettem ... és lehet, hogy ez a megállapítás kölcsönös .... elkezdjük újra felfedezni egymást, persze vannak dolgok, amelyek ismerősen csengenek ...

... az is jó a barátságban, hogy nem kizárólagos, persze erre is van bőven példa, de én azt szeretem benne, hogy megismerhetem a barátom barátjait is ...

... észrevettétek már, hogy a nyitott, elfogadó, jókedvű társasághoz, baráti körhöz milyen szívesen csatlakoznak mások is ...

... egy hely, ahol elfogadnak, ahol értem miről van szó, ahol egy lehetek és nem egy kivülálló, ahol jó a másikkal, ahol van közös bennünk, ahol egy vagyok, de nem ugyan olyan, ahol mindenkire szükség van, ahol vannak ugyan kiugró egyéniségek, de ők is közénk tartoznak, ahol önmagam lehetek ...

ahol összekötnek dolgok ...



és ahol csak ennek az egynek van értelme ...