Angyal-mese

Érdekes dolog ez az egész angyal-história... Vannak-e angyalok vagy sem? A mennyben, a királyi udvartartásban bizonyára. De itt a földön is?

Nem.

A földön nincsenek angyalok.

Mert akik a mennyben vannak, azok nem jöhetnek ide. Csak ha testük van. De ha már testük van, akkor nem „olyan” angyalok. Ha meg már nem „olyan” angyalok, akkor minek jönnének ide? Ha olyanná lesznek mint mi, elvesztik azt, ami miatt éppen hogy különböznek tőlünk. Akkor meg értelmetlen, hogy idejöjjenek.

De hát Jézus, Te is lejöttél, és bár más voltál, azáltal, hogy olyanná lettél mint mi, nem vesztetted el a másságodat. De Te Te vagy.

De mi van hát az angyalokkal???

Én is ismerek egyet. Épp a minap találkoztam vele. A Mátyás-szobor mellett ült egy padon. Piroska is látta. Ő is ismeri ezt az angyalt, Angyal Jánost. Az átjárónál utol is értük. Megörült, s azonnal kezünkbe nyomott egy-egy matematikai feladatgyűjteményes lapot. Épp azokat cipelte hazafele. Adott hát. S így könnyített a terhén.

A Mátyás-ház mellett levő kis utcában lakik. Mesélni kezdett arról, hogyan tette le a poharat... „Megszólított” - mondta. „Azt mondtam: semmi sem állít meg, ha a gyógyítóból hazajövök, hogy ezen az állomáson megigyam a felesemet...” Majd eszébe jutott: „Én így s így szóltam... DE MIT SZÓL HOZZÁ JÉZUS?”

S Te megszólítottad...

S Angyal János ma már nem suttogva beszél erről, hanem úgy, hogy az Aux Anges (Angyalok) mellett állva még a krajcárnál is hallhatják őt... Igen. Mert Angyal János az Aux Anges udvarán lakik. Hát nem vicces? Az egytelne angyal, aki az Aux Anges-nál lakik.

Különös.

És biztos nem véletlen.

De van még egy angyal, akit itt Kolozsváron ismerek. Neki azonban még a nevét sem tudom. Csak annyit tudok, hogy talán innen a konviktusról viszi az ebédjét, majd' mindig itt van a teológiai istentiszteleteken is és... mindig mosolyog. Mert hisz ő is angyal.

Tulajdonképpen nem hiszem, hogy az angyalok lejönnének a Földre. Inkább, hogy a földiek lesznek egyszerre angyalokká. Mint például az a kisfiú, akinek megígérték, hogy ha jó lesz, angyal lesz belőle.

És jó lett.

És kinőttek a szárnyai. Igaz, csak poros tollseprű-féle szárnyak voltak... De akkor és ott nem volt annál igazibb angyalszárny az egész környéken, mint az övé.

És az Angyal Kisfiú, akkor és ott, valóban jó lett. Cukorkát osztogatott az embereknek: odament a karácsonyfához, levette az elérhető szaloncukrokat, s adta... mert az angyalok mindig adnak. Hol egy mateklapot, hol egy mosolyt vagy épp egy szaloncukrot.

Már csak azt nem értem: miért nem játszuk mindig ezt az angyalos játékot? Miért nem mondjuk azt: játszuk, hogy most jó vagyok, és angyal leszek...

Nincsenek földre szállt angyalok.

Csak olyanok, akik azzá lettek.

Mert játszanak, mosolyognak és ajándékoznak...

(köszönöm Eszterem ezt a mesét)