... barátkozunk ?

... kérdezte anya számtalanszor ... "játszásiból", vagy csak mert felakart vídítani, vagy mert tudomásunkra akarta hozni, hogy szeret minket ... anyával barátkozni mindig egy különleges ajándék, annyi jó ötlete volt arra, hogy mit is csinálhatnánk közösen, ha már úgyis barátok vagyunk ...

.. "nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért" ... életét? milyen életet? és ki képes erre? ... Rajtad kivül nem ismerek senkit, aki ezt megtette volna ...

...ugye mi jó barátok vagyunk? ... nagyon élvezem, amikor a gyerekek tisztázzák rendszeresen, hogy ők úgye akkor barátok ... nincsennek gátlásaik, szokásaik, teljesen öszintén megtárgyalják ezt a dolgot ... a felnőttek körében olyan sokszor hallom ... "szerintem mi jó barátok vagyunk" ... "azt hiszem igen a barátom" ... "mondhatom úgy is, hogy a barátom" ... "régen azok voltunk, most nem tudom biztosan" ... talán, ha megbeszélnénk a dolgokat nem lenne ez a sok bizonytalanság a mondatainkban ... még jó, hogy mi felnőttek mindent megtududnk oldani ... pl. úgy, hogy hagyjuk a dolgokat menjenek maguktól ... azok persze mennek... a baj csak az, hogy a gyomorgörcs az marad, mellette a nyugtalanság, az idegesség, a félelem, a bizonytalanság, és a bizalmatlanság is ...

... van egy két rendezettlen számlám e téren ... és van olyan barátságom, amely most kezd ismét visszazökkeni a régi kerékvágásba ... és ezt nagyon nagy csodaként élem meg ...

a rendezettleneket rendezni szeretném, tényleg, komolyan úgy, mint a gyerekek, de nem játszásiból ...