na, a kerek világot bejártuk :) enyhe túlzással, de most már lassan ismét itthon ...

mesélek, persze, hogy mesélek ...

most a végével kezdem ... ez az egyik legfrissebb élményem, és ma sokszor eszembe jutott ez a reggeli intermezzo.

A világ bármely városában megtörténhetett volna, ennek nincs jelentősége, bank, sorban ülés :) várakozás ... persze minden csak úgy véletlenül történik ... véletlenül, tudod kinek meséld:) ... valahol azt olvastam, hogy a 'véletlen' ilyen értelemben való használata, Isten legnagyobb bántása...
na, de nem akarok elkalandozni ... szóval nem véletlenül találkoztam valakivel, aki nem véletlenül jött a bankba :) ... néhány szót váltottunk, örültünk egymásnak ... nincs köztünk mély kapcsolat, barátság, vagy valami hasonló, nem sokszor találkoztunk, de szinte mindegyikre emlékszem ... sajátosan kommunikál a környezetével, persze ki nem ... inkább azt mondanám van, aki sikeresebben van, akit nehezebb elhordozni, szeretni, megérteni, de attól az még nem kevesebb, sőt ... volt valami, amire minden alkalommal rácsodálkoztam, még soha nem találkoztam senkivel, aki a maga nyelvén ennyire tudomásomra akarta hozni szeretését és elfogadását ... próbálkozott visszafogottan, sután, emberien nem valami találékonyan, de mindig próbálkozott, szerintem ő maga is teljesen tisztában van azzal, hogy nem ő a kommunikáció nagy mestere ... legalább is bizonyos szempontból, mert ma úgy tűnt mégis az ... kijöttünk az épületből, éreztem, hogy mondani akar valamit, többször neki is kezdett, de a jól megszokott kereteit nem merte túllépni ... aztán mégis megtette ... én meg hogy érzékeltessem teljes elfogadásomat beléptem az általa használt fogalmak közzé vagy lehet, hogy csak nem bírtam kilépni önmagamból, pedig hirtelen végig futott az agyamon, hogy mit tenne Márta, csak egyszerűen megölelné és annyit mondana, hogy értem, mindent értek és egyébként én is ... de nem tettem ... persze mondhatnám, hogy zavarba hoztam volna, meg egyébként is nincs köztünk olyan kapcsolat, meg annyi minden leírhatatlan dolog választ el minket ... de vajon ezek nem csak kifogások ???

tovább ment a nap... többször eszembe jutott ez a jelenet, már nagyon rég nem tapasztaltam hasonlót ... attól volt olyan értékes, hogy kilépett önmagából ... nem amit mondott, hanem amit tett az volt nagy dolog ... eszembe jutott, amit ma reggel olvastam ... új parancsolatot adok nektek ... arról fogja megtudni mindenki ... hogy szeretitek egymást ...

egyre inkább látom, hogy erre mennyire képtelen vagyok, és hogy a szeretés mennyire mást jelent, mint ahogy én gondolkodom ... biztos vagyok benne, hogy Krisztus nem azt fogja kérdezni, hogy na és kedves Márta, ugyan hányszor volt igazad, és hogy tudtál annak érvényt szerezni, vagy milyen eget rengető dolgot tettél stb. ... de abban biztos vagyok, hogy az elsők közt lesz a szeretet kérdése ... ha nem így lenne, nem ezt hagyta volna hátra. A törvényt ő betöltötte, nekünk a szeretés maradt, mondanám, hogy a legnehezebb, de ezzel ő is tisztában van pont ezért szeretett Ő előbb minket ... csak amikor nagyobb elfogadással szeretéssel találkozom látom, hogy mennyire hiányos, emberi, önző, próbálkozó az enyém ...

ha Isten hajlandó volt emberi formát ölteni csak azért, hogy ezt elmondja, akkor nekem nem kellene e a magam helyén valami hasonlót megtenni ... tudom én, hogy magam ellen beszélek, kifogásból egész gyűjteményem van, de az önmagam átlépéséről már nem tudok ilyen listát felsorakoztatni ...

adós vagyok egy öleléssel és néhány, egyesek számára kimondhatatlan szóval, bevallom nekem sem mindig könnyű kimondani, és az elmúlt időben bőséges jelentés változáson is átment ... de akkor megpróbálok elszámolni háromig, mondjuk így

123 :)