három holland ötven körüli férfi vendégeskedik most nálunk ... a mondandóm szempontjából fontosak most ezek a paraméterek :)... azt hiszem barátok és nem csak a közös projekt kedvéért vannak most így együtt. Étkezések és esti beszélgetések rendjén találkozom velük, nagyon nyitottak, és hihetetlenül játékosak, ezt mindig is szerettem ... nagyon érdekes, ahogy akár a beszélgetésben is egymás hibáit korrigálják, vagy csak rámutatnak, hogy vigyázz, ebben nincs teljesen igazad ... három nagyon különböző karakter ... de mindezt olyan tapintatosan és mégis észrevehetően ... az egyik közülök jobb anyagi helyzetből jön, igazság szerint csak az ő foglalkozását ismerem, pedig már jó néhány beszélgetésen túl vagyunk ... hihetetlen, hogy mennyire más fontossági sorrend érvényesül az ő életükben, azt mindig is nagyon szerettem, hogy a család milyen fontos a számukra, ez jellemző a holland társadalomra ... néha meglep, hogy mi minden teljesen természetes a számukra a gyerek neveléssel, a feleségük helye és szerepe, a családhoz való viszonyukban, hogy miért és hogyan osztják az idejüket, mi élvez prioritást, miért fontosabb egy ovis szerep mint egy határidős munka ... minden területén az életüknek meglátszik ez a fajta gondolkodás, és az is, hogy a stressz forrás nem a család egzisztenciájának a megteremtése, mivel a keresete ezt fedezi, és az a tudat, hogy ő eltartja a családját, egy helyes önértékelést és énképet eredményez ...

na, de nem is erről akartam most írni, bár ez is megér egy bejegyzést, hanem arról ahogyan egymással kommunikálnak ... jobban mondva, hogy ez milyen tükröt tartott elém ...

talán a dolgok nyitja a hogyanban van ... a hogy mondjam meg a másiknak kérdésre, valahol itt keresendő a válasz, az embernek sokszor nagyon nehéz, hogy egyszerre őszinte és tapintatos is legyen, hogy ne legyen bántó és ne mondjon féligazságokat, hogy néha könnyebb lenne elhallgatni, de az már rögtön az első fal, ami közéd és közzé ékelődik, és tudod ma nem mondod, holnap már nem tudod, hogy miért is nem, holnapután már nem is kommunikáltok és ez szép lassan eltávolít egymástól ... arról nem is beszélve, hogy a lerendezetlen dolgok milyen hosszú ideig ott vannak az emberben és olyan sok mindent átjár és megkeserít ... szokták mondani, hogy az idő a megoldás, kétségtelen az idővel néha talán tompul az éle a dolognak, de hogy nem megoldás azt egyre inkább látom, csak egyszer hallgass végig egy idős embert nézd meg mi az amiről először mesél ... harminc évvel ezelőtt, a szomszéd azt mondta, hogy ... a testvérem szerint ilyen vagyok ... ötven éve a legjobb barátom becsapott, hogy higgyek bárkinek is ...

még hogy nincs hatással ... az elmúlt ötven évben képtelen volt egyszer is megbízni valakiben, és ezt a nagyon fájdalmas tapasztalatot sikerült átadnia a gyerekeinek is, akik valami miatt aszerint az elv szerint élnek, hogy senkiben nem lehet megbízni ...

végig pörgettem a barátságaimat, van egy két rendezetlen dolog, ilyenkor persze mindig bennem van, hogy egy percig sem halogatom tovább ... de aztán mindig történik valami, ami miatt mégis csak marad minden a régiben, tudod a kifogások, meg így nem ér újjabb csalódás vagy fájdalom, meg ez nem valami népszerűvé tevő dolog ám, gondolj bele, senki nem szeret szembesülni dolgokkal (természetesen én sem), ez minimum kényelmetlen, de sokszor fájdalmas is ... és egyébbként én is csak ember vagyok sok hibával, milyen alapon mondanék bármit is ... vagy van, hogy nekem kéne oda menni és azt mondani bocsáss meg, csak hát akkor meg kell alázkodni, elismerni, hogy tévedtem, hogy nem volt igazam ... nem, inkább kimagyarázom magam, abban úgy is verhetetlen vagyok, és kevésbé fájdalmas, és ha elég megyőző vagyok akkor egy idő után én is tökéletesen elhiszem azt, amit mondok ... azt hiszem,megtaláltam a legjobb megoldást :)

egy aprócska gond van ezzel az elmélettel, hogy Te nem így gondolkodsz, és ugye a dolgok a Te kezedben vannak ... egyetlen egy helyzetről sem írsz a könyvedben, ahol ezt ki lehetett volna kerülni ... Ábrahám, Mózes, Dávid, Pál stb. ... azért tehetnél egy kivételt, mondjuk velem :) ... azt mondod, hogy állandóan kivételezel??? ezt hogy érted ... hát, soha nem azt adom, amit megérdemelnél, és állandóan kijavítom azt amit elszúrsz ... mondasz valamit, de akkor is, van Neked fogalmad arról, hogy ez milyen nehéz ???

a tegnap este telefonon beszélgettem valakivel, ez amolyan jól vagyok minden rendben, ne izgulj értem beszélgetés volt ... a nyelvem hegyén volt egy két dolog, de gyorsan lenyeltem, (egyébbként ezt én gyakrabban kellene alkalmazzam, túl gyors vagyok a nagy igazság osztásban, személy szerint ezt sokkal nagyobb bajnak látom, mint azt, hogy elodázom a tisztázásra váró dolgokat) ... tudod, a másik félnek is hajlandónak kell lennie a kommunikációra, rontottam én már ajtóstól a házba és csak rosszabb lett a dolog. Talán, ha megvárnám a dologok rendelt idejét és megtalálnám a mikéntet is, az nem ártana ...

várni és elengedni ... és még valami, ne felejtsd, hogy két kegyelemre szorult ember kapcsolatáról van szó, senki nem jobb a Deákné vásznánál ... senki Márta, te írtad ne feledd ...