A zsidók közül azért nagy sokaság értesült vala arról, hogy ő ott van; és oda menének nemcsak Jézusért, hanem hogy Lázárt is lássák, akit feltámasztott a halálból.
(Jn 12,9)

Olvassuk, hogy nagy sokaság értesült arról, hogy Jézus ismét Bethániában van. Hogyan terjed a jó hír? Nem Lázár indultel, nem a nővérei keltek útra ennek a hírnek a továbbadására. Az értesülés azokon át terjedt, akik jelen voltak afeltámasztásnál. Nem ők voltak a feltámasztottak, de mégis valami fény maradt rajtuk belőle. Az, ami odavonzotta Jézushoz a sokaságot, magának a feltámasztásnak a ténye volt. A szóbeli értesülést az életbeli közlés előzte meg. És ez sohanem lehet másként, sem magánéletünkben, sem a szószéken, sem az egyházban. A reformáció nem tömegjelenség - noha gyakran ezt a benyomást keltjük, teljesen alap nélkül. A reformáció emberekben kezdődött. Pontosabban: emberekben folytatódott. Nem a 16. században pusztán, hanem amióta evangélium van a világon. A reformáció a Szentlélek Isten bibliai, töretlen, szakadatlan, soha meg nem álló, és senki által meg nem állítható munkája. Közhelynek számít: mindig reformálni kell. De mindig elfelejtjük hozzátenni, hogy ehhez személyes megújulásra van szükség. A sírból nem egy elvont Lázár támolygott ki; nem egy fantom, hanem egy valóságos ember jött elő. Isten beszéde mindig egy embert - az embert szólítja meg; az embert támasztja fel a bűn halálából; és ez az ember tanúsítja, hogy Jézus ott van. Nem csupán Lázár van ott. Mert ezönmagában semmit se jelentene, még ha a feltámadott Lázárról is van szó. Azért, csakis azért támadhatunk fel a bűnnek halálából, csakis azért juthatunk új életre, hogy nyilvánvaló legyen bennünk, általunk: Jézus ott van! Ma, nagy fájdalmunkra, a személyekben megkezdődött, személyekben folytatódó, személyes reformáció helyett egy arctalan tömeg-mozgalmat találunk. Egyre inkább eltömegesedik az egyház munkája; egyre inkább sportstadionos látványosság,úrvacsorás demonstráció lesz - de ennek a tömegreformációnak semmi köze nincs ahhoz, ahogyan a megújulást, mi Urunk elgondolta, és Lelke által ebben a világban megjelenítette. Ennek a tömeges jellegű kvázi-reformációnak mindig az ember van a hátterében, de sohasem úgy, mint akinek az orcája szégyenpírtól ég, hanem mint az Isten dicsőségének megrablója. Pedig az ember az igazi megújulásban nem feltűnik, hanem eltűnik, sőt, letűnik! Ha feljön a Nap, eltűnnek a csillagok, mondja a régi közmondás. Mennyivel inkább áll ez mindnyájunkra, hogy ha feljön a Nap, ha feljön Krisztus, akkor eltűnünk mi, tévelygő csillagok. Bárha így történne ez.
Einsteint megkérdezte egy nagyon buzgó, a világ sorsáért aggódó fiatalember: - Mondja, mekkora esélye van annak, hogy a Földnek neki ütközzön egy meteorit, és a Föld felrobbanjon?- A tudós így felelt: - Minden esélyünk megvan erre,de ne nyugtalankodjék, fiatalember, ne okozzon ez magának különösebb gondot, mert ha felrobban a Föld, azt a világegyetem egyáltalán nem fogja észrevenni, minden halad majd tovább a maga pályáján. A sokaság értesült Lázár feltámasztásáról, ami eltörpül amellett, hogy Jézus ott van. Bármi történik is velünk, bármitörténik is általunk, mindaz semmi, ha nincs ott Jézus. Ha nem Jézus van ott, akkor semmi nem történik. Ó, könyörüljön meg rajtunk Isten, hogy valóban Ő történjék, mert Jézus Krisztus esemény; és annyiban él az egyház, s annyiban él az én nyomorult életem és hitem, amennyiben Ő történik általam,általunk!
(Visky Ferenc: Méz a sziklából)

... mostanában egyre gyakrabban találkozom a mindennapokban azzal a ténnyel, hogy Isten nem toldozgat foldozgat, hanem újjá teremt ... azt mondja új szívet adok neketek, és nem azt, hogy nyugi a régit majd kitakarítom :), leporolok egy két dolgot, azánt mehet minden tovább, Isten nem restaurátor :) hanem Teremtő ...

Eszembe jutott, hogy nagyon szép műtárgyakon dolgozhattam már eddig is, de élettel egyiket sem tudtam megajándékozni, lehet a legszebb retussal, vagy bármilyen helyreállítási módszerrel dolgozni a legjobb esetben is csak a legszebb kiállított tárgyat tudod létrehozni, ami arra alkalmas, hogy megmutasson valamit abból a korból amikor készült, használták, funkciója volt ... igazán értékes műtárgyak újra használatba kerülése szinte kizárt, mert nem ez a cél, és mert sok esetben (anyagától függően) nem is bírná a mindennapi strapát ...
de Istennél minden más, mivel Ő Teremtő és nem retus mester :) ezért van hatalma arra, hogy újjá teremtesen még engem is ...

érzem és tapasztalom, hogy az értelmem kevés, hogy ezt megértse ... valami olyan kimondhatatlan csoda ez, amit szerintem mi emberek fel sem tudunk igazán fogni, pedig az életünk múlik rajta ...