S like Shopping :)

hát, nehéz erről témáról tárgyilagosan írni, miközben mint mindent ezt is nagyon szubiektíven élem meg, de azért azt hiszem vannak dolgok, amik néha megnevettetnek, máskor elgondolkodtatnak, máskor meg csak úgy vannak ...

alapvetően az az igazság, hogy szeretek vásárolni (hé, ott hátul, meg te is Anya nem mosolygunk:)) igen csak van egy két apró dolog, ami kicsit mássá teszi ezt a dolgot ... az első és talán legfontosabb, hogy a drága dolgokat elvből nem vásárolom meg, kivételt képeznek a cípők, mert nagyon kényelmesnek kell lenniük, különben nem bírok járni :) ... a másik, ami ennél sokkal meghatározóbb, hogy a ruhákkal is úgy vagyok mint minden mással, hogy meglátni és megszeretni, néha visszafordulok és azt mondom, na ez az, mindig is ezt kerestem ... ilyenkor egy másik apróság rontja meg ezt az idili állapotot :), nevezetesen az, hogy számomra érthetetlen okból mindig ezek nagyon drágák, ezért aztán fájó szívvel, de ott maradnak a boltban a vállfán :) és nem kerülnek a szekrényembe ...

emlékszem volt egy kis üzlet, ahol mindig az volt az érzésem, hogy nekem tervezték a ruhákat:) és egyszer egy nagyon egyszerű, de nagyon elegáns koktél ruhát felpróbáltam, egy kisebb vagyon volt, nagyon jól állt, és önmagam voltam benne ... de az ára miatt mégsem vettem meg ... azóta is sokszor bennem van, hogy hát igen, az volt a ruha ... kicsit olyan ez, mint a Hufnáger Pisti szindróma :) a be nem teljesült szerelemről, az ember gyakran azt gondolja, hogy na az teljesen más lett volna, az lenne a tökéletes, és az igazán örültség csak az, hogy ehhez méregeti a valóságot és a létező dolgokat és e miatt gyakran a múltban, vagy ebben az elérhetetlen világban él ... a magam helyén azt látom, hogy ezzel csak az a baj, hogy sokszor azt gondolom, hogy hát persze van sok szép csini ruhám, de.... és ez a "de" képes teljesen elrontani a kedvemet, vagy legalább is nehézzé teszi azt, hogy hálás legyek azért, amim van, mert gyakran úgy gondolom, hogy lemaradok valami jobbról, akkor meg már a jó is olyan édeskeserű ...

azt is elhatároztam, hogy véget vetek ennek, és megveszem ezt A ruhát, de sajnos a bolt bezárt és hiába keresm égen földön, sehol nem is láttam még hozzá hasonlót sem :) pedig most már akár kétszer annyit is kifizetnék érte, csak egyszer legyen már vége ennek a "bezzeg, ha akkor megvettem volna" című fejezetnek ...

a mi nap is Mártival egy egész délutánt töltöttünk el azzal, hogy üzletből ki, üzletből be ... voltak szép darabok nem mondom, de úgy voltam vele, hogy egyszer felvenném, aztán szívesen visszahoznám, hogy a másikat is kipróbálnám ... nálam ez azt jelent, hogy na, akkor erre a darabra nincs szükségem, mert amúgy is a szekrénybe állna ...

vannak azért kedvenc boltjaim, első körben mindig ott nézek szét, szeretem ha a ruha azt tudja, amit tudnia kell (szabásvonal, kényelem, valami kis rafinéria, kis titok :) egyszerűség, különlegesség stb.)

hát, talán e sokmindennek köszönhetem, hogy két nap múlva esküvő és még mindig nincs megfelelő felsőm és cipőm:) de üzenem Anyának, hogy nyugalom, Márta csak nyujtja a formáját :), mert Anya szerint felfoghatatlan, hogy sem Milánóban, sem Svájcban, sem Bécsben, sem Budapesten nincs olyan üzlet ahol Berke Mártának cipőt és ruhát árulnának ... :)
Anya szeretlek, a többi meg úgy sem érdekes :)