Mackó, megbócsátás, metró ... és néhány ez meg az

Millió csomag, mint mindig, rohanak, mindjárt indul a vonatam, becihelődöm a metróba, lehuppanok az első székre ... Anya, a néni ráült a rongyimra ... oldalra nézek, két gyönyörű szürkés szempár néz rám szomorúan, Ó megtudnál bocsátani, igazán nem akartam ... csak néz rám csodálkozva, aztán hirtelen eltünik az anya pulóverében ... ó, azok a pulcsik mennyi mindenre jók, ha nem tévedek mindig is a legjobb búvóhely volt :) ... hát jó, gondoltam, ez ennyi ... tovább matatom a felnőtt életemhez tartozó kellékket, momentán sem találtam valami egészen jelentéktelen dolgot, ami akkor nagyon fontosnak tünt ... egyszer csak két mackó és két kerek szürke szempár is figyeli a feneketlen táskám tartalmát, pillanatokig észre sem veszem, lassan ocsudok ... nahát, milyen kedves maci, hogy hívják? én Márta vagyok ... hát arra neki kéne válaszolnia!...ez igaz! mond csak a te macid is szereti a málnát? ... Ó még soha nem adtam neki ... próbált csak ki, ha jól emlékszem az én mackóm rajongásig szerette a málnát, persze mindig nekem adta, de a macik már csak ilyenek, azért van valami amit a mackók mégjobban szeretnek ... mi az? ... hát az ölelés meg a simogatás, nézd csak milyen puha a mackó simogatása! - csak tűri és élveszkedik :) - most te jösz! Magához ölelte és elkezdte simogatni ... láttad, hogy mosolygott? kérdem ... tényleg? ... becs szó! a mackók tudnak a legszebben mosolyogni :) gyönyörű kerek barna szemei vannak a macidnad ... gombszemek ... kipróbálhatná a napszemüvegemet, nagyon jól áll neki! kicsit nagy, meg itt most sötét van de biztos örülne egy sajátnak is ... szerintem is ... hát, én azt ajánlom, hogy készít neki egyett, tudod drótból, anya biztos segít, a mackód meg olyan boldog lesz, hogy csak na ...
Astória ... jaj, gyorsan leszállás ... majd máskor még játszunk jó? ... hát persze, majd máskor válaszoltam :)

még most is mosolygok, ha erre a tegnapi kis találkozásra gondolok, már itt ülök az asztalom mögött és írnom kéne azt a sok okosságot, amihez sem kedvem,sem agyam nincs momentán ... pedig egy hónapom van mindenre ... azt hiszem azért szeretek gyerekekkel beszélgetni, mert valahogy az a sok minden, ami ránk ragad míg felnövünk, nevelés, mit szabad mit nem, mi illik mi nem, mi fontos mi nem, miről szólnak dolgok, hova tartunk stb. ezek még annyira egyszerűek és magától érthetődőek ... úgye van a maci, akiről gondoskodni kell, még véletlenül sem maradhat otthon, a mackó a válladra a hajdra mindanhova felmászhat, és csak úgy az idegeneknik is adhat puszit:) meg egyébbként is mi az hogy idegen??

becs szó, annyira bánom, hogy ezek elhalványodnak bennem, hogy millió szabaly és nem is tudom mi mindenen futtatom végig a gondolataimat mielőtt kimondanám,vagy cselekednék bármit is ... persze, felnőttként az ember nem engedheti meg magának ugyan azokat a dolgokat, de az is biztos, hogy nem kellene mindent szélnek ereszteni, csak azért mert az úgymond gyerekes ... a felnőttek semmit mondó üres okoskodása miért lenne több?

volt idő amikor rendszeresen olvastam mesét, anya még mai napig is sokszor megteszi :) értem miért :)