... azt hittem, hogy ha megtanultam, akkor minden megváltozik, egyből, magától, mint amit kikpipálhat az ember, mert ez is megvan...de valamilyen oknál fogva a dolgok, nem ilyen egyszerűek, vagy magától érthetődőek ... megtanultam, hogy nem ragaszkodom görcsösen, ahhoz amit szeretnék ... nem arról beszélek, hogy feladom, sem nem arról, hogy mostantól fogva nem érdekel...dehogynem, talán jobban mint eddig, mert mindezidáig, míg azt hittem a kezemben tarthatom a dolgokat, így a jövőt is, bizonyos pontig ismert volt a számomra ... azt hiszem ezért olyan nehéz az embernek elengedni az "akaratát"... és amikor valamilyen csoda folytán, amit én kegyelemnek nevezek, egyszer csak kimondod, hogy ok, legyen meg a Te akaratod, akkor még mindig nem zárult le a kérdés, mert ettől a pillnattól kezdve mindent a várakozás határoz meg, eddig volt a te akaratod és szemben minden más, most nincs akarat, illetve mégis, az, hogy legyen meg a Te akaratod...és vannak a variációk, amelyek csak úgy kavarognak benned, de ez még mindig nem a megoldás, ezek csak variációk egy témára ... most ezt élem meg nap mint nap, amint folytatódik, tovább mesélem, addig is aki nem hiszi az járjon utánna ...

gyönyörű, nárcisz hagymákat kaptunk, ill. a hagymák nem gyönyörűek, de a virág az nagyon szép, főleg ha egy ölnyi van belőle ... én már előre látom ... a másikat is szeretném...türelem...