... gyakran előfordul velem, hogy "tudok" dolgokat, ezek egyértelmüek ... a gond a homályos részletekben van elrejtve ... ilyenkor különböző közbeeső szűrőkön keresztül vizsgálgatom a kérdést ... mindenféle alakzatokat látok, és azt hiszem, hogy ez a valóság, az igazság ... közben mint a fenti képen is látható ez nem (mindig) igaz, sőt az, hogy milyen szűrőn keresztül vagyok hajlandó megvizsgálni az adott témát, az határozza meg, hogy mit látok ... valójában arról van szó, hogy a közvetítőről fogalmazom meg a véleményem, elismerem, hogy ez az "ablak" szerepet betöltő tárgy, személy, világlátás igaz és ezt alkalmazom az adott helyzetben ... milyen nehéz objektívnak maradni ezekben a helyzetekben ... mindig vannak olyan kérdések az életemben, amelynek csak egy részét látom tisztán, és akkor elkezdek vizsgálódni ... a kérdés kinek a véleménye mérvadó?
... ez jobban tetszik .... itt legalább minden egyértelműen látható, igaz van benne egy két dolog ami a fejetetjére állt, de legalább átlátható, áttekinthető ... én ezt a fejetetejére állást mókásnak tartom, sőt szeretem az ilyen "fricskákat" a dolgokban, meg kell mondanom, hogy az ilyen helyzeteket jobban tudom kezelni a magam helyén...bizonyosan léteznek még variációk erre a témára, számomra a képek sokszor egyértelmübbé tesznek dolgokat...így van ez most ezzel a két csendélettel is...nekem nagyon ismerős helyzetek...
azt mondom, öntsünk tiszta vizet a pohárba ... öntöttem ... borrá változott, Magától. Színeváltozás.
2 megjegyzés:
Csao Bella :-) Olvaslak ám szorgalmasan, csak nehezen szánom rá magam az írásra. Nem nekem való a közszereplésnek ez a műfaja. Bár lehet, h nekem is csak bele kell jönnöm :-)
Még régebben írtál arról, h óhatatlanul is rangsort építünk fel magunkban: vannak akik az én szintemen vannak, vannak akik felettem állnak, vannak akik alattam. Nem a "való" világban, hanem az én belső világrendemben. Azóta is ezen gondolkozom. Van egypár ismerősöm, akiket valahol mindigis csodáltam azért a céltudatosságért, következetességért, ahogyan a karrierjüket építgetik. Most beleláttam 1-2 dolgukba és megrémültem, majd pedig elkeseredtem. Ezeknek az embereknek a "barátságait" az érdekek határozzák meg. Azzal vannak jóban, akitől/aki révén valami előnyt, előbrejutást remélnek. Egyszeri találkozás után is "barátként" említik azt, akinek a neve "garancia" valamire. "Barát" az is, aki bár "alattuk való", de pillanatnyilag - kvázi eszközként - hasznot hoz, de amint elveszti hasznot hozó mivoltát, már nem jár neki puszi, reggelimeghívás a többi "baráttal" stb.
Mindezeket látva, összegezve, elkeseredtem kicsit - így én sosem fogom "valamire" vinni. Aztán lázasan feltérképeztem a saját kapcsolataimat, s bizony rá kellett jönnöm, h az én gondolkodásom sem makulátlan. S valójában mi is a barátság? Mitől lesz vki a barátom? Mi az, ami 2 embert akár egy életen keresztül barátkánt összetart? Körülnézve a világban, létezik egyátalán az a híres, sok költő által szinte istenített, nemes barátság? Nők között sokszor lehet hallani: a legjobb barátnőm.... Létezik ilyen, h a "legjobb barátnő" - aki talán minden héten más? Talán ezért mondják sokszor közhelyesen, h igazi barátság csak férfi és férfi között létezik?
Jézus hihetetlen nagy példát állít elénk. Ő elfogad minket olyannak, amilyenek vagyunk, kitart mellettünk jóban-rosszban, Ő sosem mondja, h "bocsi, most nem érek rá" - pedig fűződhet-e érdeke hozzánk??? S mégis a barátainak nevez minket....
Na, kicsit hosszúra nyúltam, de ez úgy kikívánkozott belőlem. Közben, látom, már írtál újabbat is. Mondtam már, h nagyon jó képeket raksz fel? :-) Küldök Neked (és persze a többi olvasótársamnak is) egy honlapcímet. Nem rég találtam, s megfogott 1-2 kép rajta. Hátha találsz te is 1-2 használhatót közöttük :-)
http://www.markmgong.com/fashion_main.htm
(még nagyon sok más témájú kép is van ennek a fotósnak az oldalán,de ezen a részén vannak az igazán nőiesek :-) Jó szemezgetést!
Megjegyzés küldése