már egy hete csak ... arra gondolok, mikor lesz a szigorlatom, na nem mintha már teljesen felkészültem volna, hanem mert jó lenne tudni, hisz minden egyébb ennek a fügvénye ...
hihetetlen milyen nehezemre esik a várakozás ... gondolom, akit hasonló örökmozgó, nyughatatlan fából faragtak az tudja mit jelent ... nem rég, valaki azt mondta, hogy adventben élek, igaza volt, ezt így még soha nem fogalmaztam meg ... aztán ma, valahogy eszembe jutott, hogy hamarosan advent, várakozás ... tényleg én mire várok? ... hát persze, hogy szebb jövőre!!...meg arra, hogy rendeződjenek a dolgaim, szeretném már tudni mi és hogyan alakul majd ... munka, kapcsolatok, én ... még jó, hogy csak a fontos dolgokkal foglalkozom ...:)

egyébbként ez egy átlagos csütörtöki nap volt, de holnap egy nem átlagos péntek következik, előszőr is haza jön a család egy része, így már nem leszek egyedül, más részt holnap du. fiatal anyukákkal találkozom, úgy gondoltam sütök egy kis gesztenyét, meg rántott grízet készítek mindenféle fincsi lekvárral ... ha nem csal a megérzésem, sikerül örömet szereznem vele ... de ígérem, minden arcrezdülésről beszámolok ...

... ennek ma nagyon örültem ... "gyermekeim, ezt azért írom neketek (ti. ha megvalljuk bűneinket, Ő megbocsátja), hogy ne vétkezzetek; ha pedig vétkezik valaki van pártfogónk az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus, mert ő engesztelő áldozat a mi bűneinkért, de nem csak a mienkért, hanem az egész világ bűnéért is"...(János első levele 2, 1-2)...ó, hogy hányszor, de hányszor aggodalmaskodtam, hogy mi lesz azokkal a barátaimmal, akik még nem ismernek Téged, mindig ledőbbent ez a hihettelen nyitottság amivel mindenkihez viszonyulsz függetlenül társadalmi, családi, anyagi, személyiségbeli, világlátási, meggyőződésbeli különbségektől ... egyszerűen annyi, hogy ha elfogadtok, én eltörlöm, elintézem - mondtad, és Te állod a szavad, tapasztalatból tudom ... olyan hála van bennem ezért ... Vajon, hogy tudnám, elmondani azoknak akik annyi szomorúságot, sérelmet, nehézséget, küszködést, fájdalmat, megbántást, ürességet, szenvedést hordoznak, hogy van szabadulás, olyan tényleges, olyan igazi ... de én nem győzködök senkit ... vannak dolgok, amiket csak Te tudsz elvégezni, én csak csodálkozom, és ledőbbenek azon, hogy mit meg nem teszel értünk ... amikor évekkel ezelőtt olvastam Szűcs Terinek: Mi az hogy csodálatos? című könyvét, melyben egykori alkoholisták arról vallanak, hogy milyen mélységekből szabadultak, és hogyan lettek mondjuk ismét családapák, feleségek, a környezetük megbecsülését és tiszteletét, hogyan nyerték vissza, egyszerűen csak, hogy lehet ismét akár több évtized után is emberként élni és nem kivetetként, mindezt azért mert megtapasztalták, hogy létezik a feltétel nélküli elfogadás (... erre csak Te vagy képes, ez is tapasztalat ... hosszútávon mindenképpen ... pedig próbálkoztam), az amikor nincs előélet, amikor nem terhelnek dolgok, amikor elkezdesz ismét lélegezni, amikor tapasztalod, hogy ugyan veled történnek a dolgok, de nem te irányítasz, amikor egyszerűen csak fogalmad lesz arról, hogy megbocsátás és arról, hogy nem te lettél jobb, nem te mozgatod a dolgokat, hanem egyszerűen valakinek pont így kellettél ... na, akkor kezdődik valami egésszen más, új dimenzió, új megtapasztalás,új érték, új cél, új önmagam ... csak azt akartam még mondani, hogy kösz az ilyen állapotokat az életemben, köszönöm, hogy nem tudok törleszteni, de Te nem is várod ezt el tőlem ...

... az egyik The Corrs dalnak ez a címe: Forgiven Not Forgotten ...
a Te változatodban így hangzik: What I Forgive, I Forget it them ...