Kedves rendszeres és nem rendszeres olvasóim....mióta a blog írására adtam a fejem, rengeteg meglepetést, örömet és ajándékot kaptam rajta, jobban mondva rajtatok keresztül...Eszter, évek óta nem találkoztunk, látom aranyos babád van, nagyon örülök annak, hogy rám akadtál .... drága Evódia, csak úgy mellesleg megjegyzem, hogy én is rendszeres olvasója vagyok minden irományodnak, és imában gondolok rád a lánynapi és az ötletbőrzés dolgokban is...

...napok óta motoszkál bennem, ez a mondat: "A három nővér leghőbb vágya, hogy Moszkvába menjenek, de mert ennek semmi akadálya nincs, nem mennek." ... ezzel a mondattal summázta Tompa Gábor rendező a Kolozsvári Állami Magyar Színház által bemutatott Csehov: Három nővér című darabot...(a fenti képek az előadás pillanatai...bővebben a színház honlapján...) már az előadás alatt is nagyokat nevetgéltem többek között azon, hogy olyan volt számomra, mintha saját 21. századunk karakterei téblábolnának a színpadon...három lány, közös vágy, mindenki sajátos élethelyzetben, nem létező, rosszúl működő és egy beletörődéssel elfogadott kapcsolatban, a körülöttük élők is mind szenvednek, valahogy minden parttalan, semmi nem hozza a várt beteljesedést, egyik megpróbál dolgozni, a másik a csak álmodozik róla, és valahogy soha nem jut el addig a pillanatig, hogy megfogja a munka végét...végül is mindenki boldogtalan, különböző életfilozófiák mögé menekülve...olyan ez, mint valami ópium ami mindig elő rángatható, csak valahogy még sem hat, nem meggyőző még annak sem, aki szajkózza... mindenféle küszködésnek vagyunk a szemlélői, olyan emberi minden, nincsenek nagy megoldások...csak próbálkozások és beletörődések...számomra a színház most tényleg az volt, amit olyan sokszor és sokan hangoztatnak...tükör...az ókori görög filozófus Szókrátész számára a tükör csak már az amúgy is láthatót tükrözi vissza, ezért számára a művészet, amennyiben tükörszerű, a külső megjelenés haszontalan másolatát adja, s így semmilyen kognitív haszonnal nem bír...Hamlet azonban felismerte a tükröző felületeknek azt a tulajdonságát, hogy megmutatják azt is, amit máskülönben nem volnánk képesek megismerni - saját arcunkat és alakunkat - így a művészet, ha tükörszerű, felfed minket magunknak, így bizonyos kognitív haszonnal is bír (bővebben Arthur C. Danto: A művészvilág, Enigma 1994)...óriási dolog az, hogy az ember tükörbe mer nézni és felfedezi azt amit lát, önmagát ... tükör nélkül nem szembesülne ezzel...ha a megismerés mindig egy pozitív kicsengésű dolog lenne az életünkben, akkor itt most pontot tehetnék, és azt mondhatnám: minden kérdés megoldása a megismerésben rejlik ... csakhogy... az élet szép, de nem ilyen egyszerű ... minden ezzel a megismeréssel kezdődik...mert a tükör nemcsak a hajad, szemed színét, formáját mutatja meg, hanem pl. a színház (könyv, beszélgetés, mások élete...) mint tükör, talán azt is megmutatja, hogy nem mersz lépni, hogy kényelmesebb bizonyos dolgok után csak vágyakozni, hogy tele vagy félelemmel...hogy egyedül vagy akkor is, ha sokan élnek körülötted, hogy irigység, gőg, közöny vagy ki tudja mi minden van még itt benn...és mi van akkor, ha ez mind itt van legbelül?...másban is van, nem?... csak tudnám, hogy ezek a válaszok miért nem segítenek? miért vagyok nyugtalan? és talán néha kétségbeesett....mi van, ha nincsen válasz, mi van, ha van és soha nem találom meg...
...csak szólok: a tükörről ennél több információnk is van ..."most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre"... ez a Szeretet himnuszának egyik sora (Biblia, I.Korintus 13 rész)...csak nem olyan rég csodálhatjuk magunkat ilyen tiszta, éles tükörképekben, hosszú évszázadokon át a tükör és a homály összekapcsolódott ... ellentétekkel teli világban élünk, sokszor figyelem, hogy szakmai előadásokban ez a leggyakrabban elhangzó mondat (és persze ennek variációi): "jelenlegi ismereteink szerint"...minden relatívvá vált, ez eddig elfogadott igazságok és értékek, sokszor még kutatási, tudományos eredmények is megkérdőjeleződtek...egyre több az információ és egyre kevesebb az ismeret ...vigyázunk arra, hogy még véletlenül se mondjunk ki valami egzakt, kézzel és ésszel (fel)fogható szentenciát, hogy úgy mondjam "a tutit"... miközben minden egyre relatívabbá válik, mi magunk is, legalább is néha így tűnik a darabban az idős orvos ezt többször is megfogalmazza:)"Talán az is csak úgy látszik, hogy élünk, és tulajdonképpen nem is vagyunk. Semmit sem tudok. Senki nem tud semmit." biztos ez?...úgy gondolom sokat segítene, ha egyszerűen csak felvállalnánk azt, akik vagyunk...így folytatódik a fenti Szentírás idézet:"most töredékes az ismeretem"... miért olyan nehéz ezt felvállani??...két dolog jellemző a mai emberre (természetesen általánosítok) minél általánosabban megfogalmazni a dolgokat,... és ugyan töredékes az ismeretem de az öntudatommal nincs semmi baj,.. emberi logika szerint, ha az ismeret töredékes nem létezhet megoldás, pedig azt olvassuk tovább, "akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogy engem is megismert az Isten". Már csak két kérdés marad: mikor akkor? és hogyan ismer meg Isten?
Akkor - amikor hajlandó vagy vele találkozni. Mondjuk ma vagy naponta...de egyszer mindenkinek szóba kell állnia Vele.... ez nem vélemény, hanem tény kérdése...szerintem könnyebb a találkozás egy ismerőssel, mint egy idegennel...
Ismerni pedig úgy ismer, mint a saját tenyerét ... Tamásnak is azt mutatta meg, nézd, látod? (a kettő nem mindig jár együtt) és ha egy másik nézőpontból szemléled a világot, előfordulhat, hogy teljesen másként is fogod látni...itt a földön, ennek a helycserének, nézőpont váltásnak lehetünk részesei...azért lett Emberré, hogy helyet cseréljünk, a Halhatatlan a halandóval, a Bűntelen a bűnössel, a Megbántott a megbántóval, az Alázatos a gőgössel, az Ismeret a töredékessel ...csak tudnám, hogy mi ebben a "business"?....ja, hogy ez nem üzlet - akkor mi? ismeret...minek az ismerete?...tudod annak az 123nek, amely képes fejetetejére állítani a világot. Mondjuk úgy, hogy megváltoztat ...olyan ez, amiket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt,... ezeket készítette Isten az őt szeretőknek (I Korintus 2,9-12)...

mond, te nem vagy úgy hogy mennél, és mivel nincs semmi akadálya,hát nem mész...most már tényleg elmegyek Moszkvába...na pá!