... mindenki szentségben és tisztaságban tudjon élni feleségével, ez az Isten akarata (I. Tehess 4,4)

... na most öszintén, te még soha nem álmodoztál erről? tudom, hogy a téma netzes, és tudom, hogy néha még a csapból is ez folyik, csak az az érzésem,hogy nem ilyen minőségben .... mi az, hogy szentségben és tisztaságban élni ráadásul a feleségével...

... minden előre el van készítve, na nem általam ... Általa ... akkor mire várunk?...rám várnak...hogy, hogy? a menyasszony még nincs kész?... jaj ezek az állandóan késő leányzók ...

de tulajdonképpen minek készülök? ... menyasszonynak, azaz nem egésszen ... akkor? ... feleségnek ... milyen feleségnek? ... hát tudod olyannak, aki tud élni ... miért nem mindenki él? ... nem ez a kérdés ... akkor mi? ... a "hogyan" a kérdés ... most már semmit sem értek, hogy hogy hogyan? ... hát szentségben és tisztaságban ... már megint nem értek semmit ... miért fontos ez? nem az a lényeg, hogy szeretetben, békességben, boldogságban, hogy ügyes háziasszony légy, remek anya, kreatív és hűséges feleség, csupa jó dolgo, vagy nem? ... de igen ... akkor? ... akkor csak annyi van, hogy ez az Ő akarata ... az más, az mindig egésszen más ...

láttál már menyasszony öltöztetést? órákig eltart, készülődik ... előbb érthetetlen mozgások, zajok hallatszanak és látszanak - nem látta valaki a harisnyámat? ... anya, te mindig mindent elpakolsz ... jaj, soha nem leszek, kész ... minden megvan? a koszorús lányok? a csokrok? - mindenki rohangál ezerrel és egyszer csak, ebből az érthetetlen kavalkádból előlép az elkészített menyasszony ... hófehérben, "tisztán", "megszentelődve"...nekem ismerős ez a folyamat, csak amikor benne vagyok a sűrűjében hajlamos vagyok elfelejteni, hogy ki is vagyok valójában, hogy kiválasztottak, hogy készülődésben vagyok és ez még nem az utolsó mozzanata a történetnek ... minden lassan a helyére kerül ...a csokor, a cipő ... attól a pillanattól kezdve, ő már nem Erzsi,Piri, Sári, nem boltos, ügyvéd, varrónő, pereces ... ő a Menyasszony ... elkészült és várja a Vőlegényt...

...kislányként én is sokszor álmodoztam, a fehér ruháról, Eszterrel gyakran játszottunk, felnőttest ... ezt én roppant élveztem, azt nem tudom, hogy számára is ilyen nagy öröm lett volna ... néha katalógusokat nézegettünk és mindenki választott magának az új ruhatárába egy gyönyörű menyasszonyi ruhát is ... sőt be kell vallanom én még most is szívesen lapozgatok fehérruhás lapokat...

arra már, "felnőttként" jöttem rá, hogy a menyasszonyi állapot csak kezdete valaminak, és nem a vége ...

a mondója vagyok, hogy hajrá lányok huzzuk meg füzőinket és folytassuk a készülődést, a formáltatást ...

csak szerettem volna megköszönni Neked, hogy te nem adod fel, és van türelmed az újra kezdéshez ... nekem sokszor elegem van magamból, szóval tényleg lenyűgözönek tartom, hogy Te nem vetsz el magadtól és nem csak megtűrsz, hanem szeretsz ...