örültem, hogy ráakadtam erre a képre...eszembe jutatta azt, hogy még a hajunk szála is számon van tartva ... már majdnem elfelejtettem ... annyi minden kavarog bennem, millió kérdés és valahogy a válaszokra nem sikerül ráakadni ... bezzeg a kétségbeesés az pillantok alatt megjelenik ... milyen érdekes, hogy míg az egyik annyi energiámba kerül, a másik megy magától...


megígértem, hogy írok a lány partyról...mindig is nagyon szerettem a női nem tagjaival együtt lenni, beszélgetni, megosztani egymás örömét és bánatát, tanulni, meglátni, hogy a másik hogyan él meg helyzeteket, mit csinál okosabban, megfontoltabban, mi a titka annak, hogy derűs, teli életkedvel stb. ... minden akkor kezdődött amikor egyetemista voltam Nagyváradon ... kitaláltuk, hogy beindítunk egy lány kört, ha jól emlékszem havi rendszerességgel, és olyan dolgokról beszélgettünk ami minket csajokat mindig is érdekel, de mert magunk közt voltunk, ez meghatározta a beszélgetés jellegét ... az első meglepetés az volt, hogy olyan lányok is elmondták mit gondolnak, akiknek egyébbként soha nem lehetett hallani a hangját, a másik, hogy mennyire öszinte és közvetlen volt egy egy ilyen találkozás ... nem rég pedig ismét arra gondoltunk, hogy milyen jó lenne ismét találkozni ... persze azóta sokan már anyukák lettek, mások az önálló "dolgozó nők" mindennapjait élik, de az igény az változatlan...a tegnap este volt az első talákozó, régiek és újak egyaránt... nagyon sok finom sütemény társaságában sikerült egy tartalmasat és jót beszélgetnünk ... mindenki sokat változott, s miközben a beszámolókat hallgattam csak úgy cikáztak a gondolataim ... sok egyéni élethelyzetet, mélységet és magasságot tapasztaltunk meg egyaránt, és talán most még inkább szükségünk van arra, hogy egymást bátorítsuk azokban amikben benne vagyunk nyakig ... jó volt látni a ragyogó arcokat, azt hogy noha nem probléma menetes az életünk, azért nem vagyunk egyedül ezekben a helyzetekben ...

egyszerűen csak hálás voltam mindenért és mindenkiért ... decemberben folt. köv.